vasárnap, november 23, 2014

IN MEMORIAM - Dr. Takács Tibor László (2. rész)

Munkásságának első hét éve

1961-et írunk, Dr. Takács Tibor jelentkezik első munkahelyén a maroskecei „rendelőben”. A szoba, amely rendelő-gyanánt szolgált egy régi parasztház épülete volt. Tele porral, pókhálóval, mocsokkal. Első nap éjjelén a takarítónőnél aludt a „vendégszobában”. Tisztaság volt a házban, de ágya szalma, leterítve egy tiszta lepedővel. Felesége otthagyta az állását Marosvásárhelyen, hogy kövesse férjét munkahelyére, s elfoglalhassák szolgálati lakásukat.
Milyen is volt az új lakás? Takács Berta vallomása szerint egy rogyadozó épület, a görög-katolikus parókia tulajdona. Szoba-konyha összkomfortos épület volt, mindenhol szemét, a lakás ajtaját dróttal kellett beakasztani, se kilincs, se zár. Tél jött s a lakásban olyan hideg volt, hogy éjjel megfagyott a víz a vederben, gyakran -10 ºC-t is mértek. A lakást kitisztították, lakhatóvá tették, de rájöttek arra, hogyha az ember itt megakar élni, nagyon sokat kell dolgozzon, hogy bár nagyjából emberi körülményeket teremtsen. Egy héten egyszer Marosvásárhelyre mentek fürdeni, mosni. Még WC is kevés volt a faluban. Hiányzott az ivóvíz, s ez okozta a gyakori hastífusz jelenlétét a lakosság soraiban. Kutak építésére szorgalmazta az embereket.
A rendelőben, amelynek belseje és külseje elhanyagolt volt, szegényes bútor s még szegényesebb orvosi eszközök. Vajon hogy tud ilyen körülmények között a betegeken segíteni? Az, aki lelket öntött a frissen végzett orvosba Maria Deceanu szülésznő volt, aki azzal bátorította, hogy ő már 20 éve itt dolgozik, s ha akarat és lélek van, itt is lehet orvos lenni.
Szorongó szívvel fogott első rendelésének. Hátha olyan esetek kerülnek felszínre, amelyekkel az egyetemi praktika évei alatt egyszer sem találkozott? Mi lesz akkor? Ki segít? Mikor befejezte tanulmányait azt mondta, mit általában sokan mondunk a tanulmányok elvégzésekor – egy pár évig még ne is lássak könyveket. S most? Első levelében, amelyet munkahelyéről hazaírt az állt, hogy az eddig beszerzett szakkönyveket sürgősen postázzák. Első igazi betege Dan Silvia, idősebb asszony volt, akit önálló, eredményes orvosi beavatkozásával gyógyított meg. S tegyük oda, mindezek a nehéz körülmények mellé, hogy akkor még a faluban nem volt villany sem, csak 1962-ben vezették be. A villany bevezetése nemcsak a falu lakossága részére jelentett új életet. Új lehetőségek nyíltak a rendelő korszerűsítésére, a műszerek sterilizálására, s az orvos rögtön arra gondolt, hogy most este is tud dolgozni. Eddig lámpa, esti kiszállások esetén viharlámpa mellett próbált segíteni a rászorulókon.
S az emberek? Közel 5000 ember tartozott az orvosi körzethez a környező falvak, tanyák lakói. Az orvos előde egy Kolozsvárra ingázó orvos volt, aki keveset tartózkodott a falusiak között.
Örömmel, jóindulattal fogadták. Szorgalmas, munkaszerető emberek voltak a keceiek. S egy pár év alatt, Dr. Takács Tibort a „falu fiává” fogadták. 1970-ben a kecei román közösség, saját szülöttjévé fogadta a magyar orvost. Hogyan érte el ezt az elismerést Dr. Takács Tibor? Szakmai felkészültsége, áldozatos munkája, embertársai iránti szeretete által. Mert ő nemcsak orvos volt, hanem a falusiak jóbarátja, bizalmasa, tanácsadója is. Segítségére bármikor számíthattak, jó indulatával, segítőkészségével hamar behatott az emberek szívébe, lelkébe. Miután 1968-ban beköltöztek Ludasra, a keceiek itt is megkeresték, családorvosuk maradt élete végéig.
Több olyan orvosi beavatkozás történt részéről abban az időben, amely történelem maradt a falu életében.
Két eset ragadta meg különösen a figyelmemet, amely nemcsak az orvosi beavatkozás fontosságával kapcsolatos, hanem azzal is, hogy ennek következtében Dr. Takács Tibor rájött az elsősegélynyújtás megszervezésének fontosságára a vöröskeresztes csapatok soraiban a körzethez tartozó falvakban (Hadrév, Gerendkeresztúr, a tanyák világa). Első előadásának témája Hadrévon – „Az elsősegélynyújtás és annak fontossága”.
Az első eset éppen Hadrévon történt. 1962 áprilisában Hadrévra „halott” gyerekhez hívták. A gyerek édesanyja remélte, hogy akik a halál beálltát megállapították tévedtek. A 3 éves Fechete Aurel és 2 éves társa egy káva nélküli kút vizén papírcsónakokat úsztattak. A gyerek csónakja felbillent, s amikor utána nyúlt becsúszott a kútba. 15 perc telt el, amíg kivették. A körüllevők halottnak nézték. Az orvos mesterséges légzést végzett, injekciókat adott be. Mindenki körülötte hiábavalónak tekintette a beavatkozást. Mintegy 45 perces mesterséges légzés után a kisfiú, lassan, alig észrevehetően, lélegzeni kezdett. A gyorsan kihívott mentő, életmentést jelentett. Ezért tartotta fontosnak az orvos nemcsak a szanitécek, hanem az egyszerű emberek elsősegély-nyújtási ismeretekkel való kiképzését.
A második eset, gyakran megismétlődött. Szülést kellett levezetni helyben, ahány eset volt annyiféle jellegzetességgel. Menteni kellett az anyát is, s a csupa kéken született gyereket is.
Történtek ilyen esetek a környező falvakon, tanyákon, ahova az orvos sarétával, szánkóval jutott el.
1963-ban diszpenzár, új beteggondozó épült Kecén. Gerendkeresztúrra és Hadrévra két egészségügyi dolgozót, Kecére pedig gyerekgondozó asszisztenst neveztek ki. Javult a betegellátás, de továbbra is a nehezebb eseteket Ludasra vagy Marosvásárhelyre szállították, s a legtöbbet igénybevett „mentőkocsi” lószekér volt.
Dr. Takács Tibort nagyon sokszor találták a ludasi vagy a marosvásárhelyi kórházakban kecei betegeinek ágyánál.
1968-ban a ludasi kórház egy aneszteziológus-reanimator munkahelyet ajánl fel Dr. Takácsnak. Marosvásárhelyen Pop de Popa orvosprofesszor szívsebészeti szakosztályán továbbképzési-szakosítási tanfolyamán vett részt. Beköltöztek Ludasra ugyanabban az évben, de ingázni kellett Marosvásárhelyre 3 éven keresztül, mivel felügyeleti szolgálatot is teljesített a szekción.
Itt is hamar megszerették, a Professzor úr szerette volna munkaközösségében tartani. Mivel akkorjában az ottani orvosok nem tekintették az altatást orvosi szakmának, nézeteltérésekbe került velük, s ez megakadályozta ottmaradását.
1971-ben a ludasi kórház sebészeti osztályára került.

Szekeres Adél

A cikksorozat részei: 1. rész | 2. rész | 3. rész 4. rész | 5 rész

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése