2015. október 22., csütörtök

Szabadságharcaink - "Az 1956-os őszi rózsás forradalom"

1956 őszén a Magyarországon kirobbant forradalom és szabadságharc okait röviden így foglalhatnánk össze: 
1. A Rákosi–csoport elvtelen, dogmatikus, bűnös politikája
2. A Nagy Imre–féle pártellenzék bomlasztó hatású tevékenysége
3. A belső reakciós erők restaurációs, szocialista-ellenes félépítése
4. Az 1956-ban szovjetek által megszállt országnak egyáltalán nem voltak szövetségesei. A keleti tömb a magyarsággal évszázadok óta, de különösen az I és II Világháború után ellenséges szomszéd országai minden külső segítséget lehetetlenné tettek, a Nyugat is legfeljebb újságírókat és némi élelmiszert küldött.
5. Dwight D. Eisenhower, az USA elnöke ki is jelentette, hogy „Az Egyesült Államok sem ma, sem a múltban nem javasolt nyílt forradalmat egy védtelen társadalomnak. Olyan hatalom ellen, mely ellen nem győzhet." Ismerve ezt a nyilatkozatot cinikusnak és félrevezetőnek kell tekintenünk az USA által pénzelt és fenntartott Szabad Európa Rádió azon biztatását, mely szerint „tartsatok ki jövünk” ígéretekkel hitegették a magyar szabadságharcosokat. 
1956 novemberétől a Haynaunál kegyetlenebb Kádár János vezette önkényuralmi kommunista rendszer százakat végeztetett ki és tízezreket juttatott börtönökbe, kényszermunkatáborokba.
Ezekben az időkben virágzott a besúgás, pisszenés is elég volt, hogy valaki a neki nem tetsző szomszédot, munkatársat koholt indokkal feljelentse, elítéltesse. 
A vezető tisztségeket elözönlötték a kommunista csahosok, a karrieristák pedig önként és dalolva álltak be a Kommunista Pártba, igazukról győzködve a társadalmat. 
Az 1956-os forradalomnak hamar erdélyi városokban, egyetemi központokban is akadtak követői.
Városunkból, a gezsei származású (1929) Aurel Baghiu mérnök, forradalmi tevékenységéért politikai fogolysorsra kerül mint a temesvári egyetemisták forradalmi vezéregyénisége 1956-ban. Az akkor V éves egyetemista, egy lelkes csoport élén, igazságosnak  nyilvánítja a magyar nép harcát a szovjet megszállok ellen, s ugyanakkor a román nép ügyének nyilvánítja a magyar nép harcát a szovjet megszállok ellen.
Ezekben a forradalmi napokban, 1956. október 30-án egy nagyméretű gyűlést szervez Temesváron az összes egyetemek hallgatóinak részvételével, ahol egy Memmoriumot alkotnak, amelyet a Kormányhoz juttatnak el, s amelynek fő kérése a szovjet csapatok azonnali kivonása az ország területéről, mert a többi aztán jön magától-fogalmazták az okmányban.
A Securitate durva erőszakos közbelépése által 3000 egyetemistát tartoztattak le, Aurel Baghiut mint a temesvári egyetemisták Bizottságának tagját 8 évi börtönbüntetésre ítélik.
Több börtönben és kényszermunka táborban tölti le az éveket: Temesváron, Szamosújváron, Stoineşti(Brăila), Periprava(Duna Delta), a nádvágó tutajokon Stramban, Salcia, Piatra Frecaiei, Brăila, Văcăreşti és Galaţi-Grind-Periprava börtönökben.
1963-ben szabadul börtönbüntetésből, 1963-ban meg is nősül.
Kolozsváron a Napochim vállalatnál mint technikus dolgozik.
1966-68 között befejezi egyetemi tanulmányait a Mechanika Egyetemen.
Kolozsváron élt, s a börtönévek emlékeit a „Printre Gratii” című kötetben többször is kiadták.
2010. március 5-én helyezték örök nyugalomra Kolozsváron.


Szekeres Adél

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése