2016. szeptember 28., szerda

Marosludasi Személyiségek: Hangel Gyula

Ha egy mondatban szeretnénk Hangel Gyulát jellemezni, úgy fogalmazhatnánk, hogy a természet szerelmese volt. S ennek a természetimádó életnek nagyon korán véget vetett egy banális közúti baleset, életműve beteljesedése előtt. 

Hangel Gyula 1932. március 23-án született Marosludason. A szülői ház a Szengyeli utcában (ma Március 8) található. Édesapja asztalosmester, édesanyja háztartásbeli, áldozatok árán taníttatták két fiúkat, Gyulát és Józsefet, hogy felsőfokú iskolát végezhessenek. 

Az elemi iskolát szülővárosában végezte, majd a középfokú tanulmányait a marosvásárhelyi Református Kollégiumban folytatta. A sikeres érettségi után a Babeş-Bolyai Tudomány Egyetem biológia-földrajz szakára iratkozott. 1963-ban sikeresen vizsgázott, magas fokú képesítést nyert a természettudományok karán. Mint kezdő tanárt 1963-ban Marosbogátra helyezték ki, de már a következő iskolai évben a marosludasi Középiskola gimnáziumi- és középiskolai osztályaiban tanított biológiát és földrajzot. 
Ezekben az években családot alapított, felesége Benedekfi Rozália tanítónő. Szemefénye, egyetlen gyerekük Mónika hidrológus mérnökit végzett Iaşi-ban.  
Didaktikai tevékenységének első éveiben már elnyerte diákjainak bizalmát közvetlenségével és természet iráni szeretetével. Komoly kutatómunkába kezdett már az első években, órákon kívüli tevékenységét teljes mértékben a természet kutatásának, tanulmányozásának szentelte. Ebbe a munkába tanulóit is bevonta, mert célja a természet iránti szeretetre, védelmére való nevelés volt. Gyakran lehetett látni a tanár urat vagy egyedül, vagy tanulói kíséretében, de mindig fényképezőgéppel a kezében a patakparton vagy a Maros völgyében, ahol órákon át figyelte, tanulmányozta és fényképezte a folyók völgyének, a mocsarak, erdők és legelők vidékének állatvilágát.

Így született több mint 4000 fényképfelvétel, kb. 1100 diaklisé, amelyek sokszor 2500-szoros nagyításokat tartalmaztak, több mint 3100 rovar-bogár különböző étetszakaszáról.
Éveken át ült a mikroszkóp előtt, tanulmányozott, figyelt, fényképezett a parányiak, szabad szemmel láthatatlan mikroorganizmusok életéről. Az így született tanulmányok, fényképek, diapozitívek biológia óráinak elmaradhatatlan kellékei voltak. Hangel tanár úr tanulóit a természet kutatásának tudományos módszereire is megtanította. Gyakran látni lehetett órák után a kémia vagy biológia laborban amint állatokat boncoltak vagy tömtek, kétéltűeket konzerváltak, hogy biológiai laboratórium didaktikai felszerelését bővítsék.  A számos tanulmányi kirándulás alkalmával (nagyon szerette a gyalogtúrákat, hogy mindent megfigyelhessen) 6600 madártojást gyűjtött, 300 madarat tömött, hogy a labor anyaga ezzel is gazdagabb legyen. 20 éven keresztül tette nap mint nap ezt a munkát. Élete utolsó éveiben érdekes kőzet gyűjteményt állított össze a labor részére. 

1963-ban részt vett Prágában az Apimondia Kongresszuson, ahol a méhészet titkairól tanácskozott. Ebből az aprólékos, állhatatos munkából készítette sajtó alá "A természet nagy könyvét", amely a tudományos információ mellett rengeteg képet tartalmazott a rovarok-bogarak életéről, magnó felvételeket madárhang felvételekkel és számos diaklisét a Mezőség növény és állatvilágáról. Tudományos munkáját a BBTE tanárai lektorálták. 
Egy téves lépél a járda széle mellett véget vetett minden reménynek, egy életműnek. 
Személyiségét, kutató munkájának eredményeit a "Hét" (1985), a "Vörös Zászló" (1988), "Steaua Roşie" (1970) folyóiratok bemutatták több alkalommal. 57 éves korában halálosan elgázolta egy figyelmetlen sofőr, a kórházi beavatkozás ellenére sem lehetett megmenteni.

Szekeres Adél

1 megjegyzés:

  1. Ismertem személyesen ,három fiamnak szeretett tanára volt ,szerénysége,komolysága, tudása és emberszeretete lenyügőzte az embereket ,diákokat .Isten nyugosztalja odaát, ha minden igaz, még találkozunk !!!

    VálaszTörlés