Albisi Eczken Sándor, a kisemberek pártfogója
A 19. század végén, a 20. század elején a magyar királyi kincstár telepítési célra földbirtokokat vásárolt; az akciót az 1894-es telepítési törvény V. törvénycikkelye szabályozta. A kezdeményező az akkori földművelésügyi miniszter, dr. Darányi Ignác volt, aki a magyarországi gazdálkodás reformját léptette érvénybe. A törvény első paragrafusa szerint „már létező községeknek hozzátelepités által leendő megnagyobbitása céljából” Marosludas mellett négy telepet alakítottak ki: Andrássy-, Belső-, Ecken- és Mezőalbistelepet.
A kincstár megvásárolta ifj. gróf Andrássy Gyula képviselő marosludasi és marosbogáti 3722 katasztrális hold 1444 négyszögöl birtokát, illetve Albisi Eczken Sándor földbirtokos 1408 kat. hold 1046 négyszögöl nagyságú földjeit, amelyek a Fundatura dűlőben, illetve Mezőszengyel irányában helyezkedtek el, a Tagok dűlőben (vö. Lovas S. 1908, 237–238, 401). A birtokot 316 ezer koronáért adta el, és elrendelte, hogy halála után a kincstár a fennmaradó 206 ezer koronát fordítsa telepítési célokra: „…az ország Erdély részében a Mezőségen birtokot vásárolni és (...) telepítési czélokra felhasználni” (vö. Lovas S. 1908: 401–410). A birtokán kialakított telepeket a kérése szerint nevezték el.
A megkérdezett marosludasi lakosság és a telepesek leszármazottainak emlékezetében Eczken Sándor mint a földjeit eladó egyik földtulajdonos jelenik meg, akinek nevét viseli a két telep, Eckentelep és a származási helye szerint elnevezett Mezőalbistelep.
A lokális emlékezetben nem él olyan történet, amely kitérne a földbirtokos személyére, cselekedeteire, viszont a korabeli sajtóban több hír is megjelenik róla.