Az andrássytelepi László házaspár, Imre és Anna nyugdíjasként mezőgazdasággal foglalkoznak, többek között cirkot termelnek, amit házilag fel is dolgoznak, cirokseprűt kötnek. A mesterséget Mezőfeléből hozták, ahol a rokonság ciroktermeléssel és seprűkötéssel foglalkozik.
– Saját földünkön tíz éve termelünk cirkot, vannak évek, amikor nagyobb területen, máskor kisebben. Ez attól függ, hogy milyen a kereslet. Ha megmarad a cirok, akkor a következő évben kevesebbet vetünk. Az igazság az, hogy a ciroktermeléssel nagyon sok a kézi munka. S ez nagyon drága lett. Azon gondolkodunk, hogy folytassuk-e a ciroktermesztést vagy sem. A cirkot ugyanúgy vetjük, mint a kukoricát, ugyanolyan sortávolsággal, csak sűrűbben. Gyomirtózni nem tudjuk, senki sem ajánlott olyan gyomirtót, amire vállalták volna a felelősséget, hogy nem égeti ki a növényt. Marad a kapálás, a sorok között géppel, s aztán kézzel. Sajnos, a gyom jobban nő, mint a kultúrnövény. A cirok augusztus utolsó, szeptember első hetére szárad meg s válik begyűjthetővé, amit száraz időben kell végezni, ellenkező esetben megfeketedik. Tudni kell, hogy a cirkot kézzel, szálanként vágjuk le, lepucoljuk a levelét, kiterítjük a saját kóréjára, megszárítjuk, lefésüljük a magját. Ezt követően kiválogatjuk a szálakat négy minőségi kategóriába. Ezek: az előke, a botvég, a belső szín és a külső szín. Az előke kerül legbelül, a külső szín, a legszebb kerül kívül. A nagyüzemiek csak kétfelé válogatják a szálakat – mondja László Imre.