Városunkról



Marosludas a megye nyugati részén helyezkedik el, a Maros két partján húzódik végig, a Mezőségi-patak és a Maros egybefolyásánál, Marosludas-Nagysármás-Kissármás útkereszteződésnél, 45 km-re Marosvásárhelytől, 12 km-re Radnóttól, 32 km-re Tordától és 40 km-re Nagysármástól; vasútállomás a Marosvásárhely-Székelykocsárd és Marosvásárhely-Marosludas-Nagysármás-Beszterce vasútvonalon.

 

A megye nyugati részének központja. Mint közigazgatási kerület, változatos földrajzi tájakkal, fontos természeti kincsekkel és erőteljes gazdasági lehetőségekkel bír. 

A cukor városa vidéki településből rohamosan várossá változott. A régi lakótelep a Maros jobb partján fekszik, a meredek dombok közelében. Az új negyedben, a Maros bal partján található a közigazgatási központ, a kórház, a szakorvosi rendelőintézet, az ipari líceum, a művelődési otthon, az új postahivatal, a cukorgyár. 

Gazdag fémkorszaki maradványok találhatók Marosludason; az itt talált bronzsarlók és fejszék, bronznyakékek, vasszerszámok nemcsak a közeli megyei múzeumokban, hanem Budapesten, Szegeden is megtalálhatók. A római hódítás korából (106 – 273) fennmaradt dinárusok bizonyítják, hogy a Maros partján végig haladó római út mentén élénk kereskedelem folyt.

1333-ban említik először Ludast a gróf Kemény József Aranyosgerendi kastélyában őrzött okmányban. Mint lakott területet 1377-ben, egy jelzáloglevélben említik. 

Egy 1755-ben történt összeírás szerint szép számban voltak Ludason udvarházak. A leghíresebb közülük Thoroczkai Klára udvarháza volt; táblás mennyezetének felírása: Árva Thoroczkai Klára – Anno 1754. A kőből épült, deszka mellvédes, könyöklős tornácos épületet az 1848-1849-es forradalomidején feldúlták, s felégették.

1852-ben postát állítottak, 1862-ben vásárjogot kapott, 1867-ben járásszékhely lett a település.

1960-ban nyilvánították várossá. Az egykor magyar többségű település központjában a magyar történelmi egyházak templomai, a református és római katolikus templomok állnak.


Napjainkban a város átszervezési folyamaton megy át, a piacgazdaság követelményeinek megfelelően. A gazdaság fellendülőben van a természeti kincseknek köszönhetően. Jelentős a földgázkitermelés és -feldolgozás, az építőanyagok előállítása, élelmiszeripar (cukor, tejtermék, szeszes ital, pékáru előállítása), a zöldségtermesztés. 
Az 1910-es összeírások alapján a lakosság nagy része magyar, de számuk alig több az itt élő románság számánál.

1992-ben már a románság a domináns, de továbbra is jelentős számban élnek itt a magyarok és nem elhanyagolható az egyéb nemzetiségűek ( cigányok és németek) aránya sem.

A település egészen 1920-ig, a trianoni békediktátum pontjainak ratifikálásáig képezte a Marosludasi  járás szerves részét Torda-Aranyos vármegyében.


 Városunk történelméről egy nagyon szép leírás:

Leírás az Andrássy-telep történelméről

Orbán Balázs: A Székelyföld leírása: Maros-Ludas és Hadrév környéke.

Híres marosludasi személyiségek
Dr. Buday Árpád (1879-1937)
Buday Árpád (Marosgezse, 1879. január 17. – Szeged, 1937. április 7.) régész, egyetemi tanár. Fia, Buday György magyar grafikus.
Kutatási területe: Római felirattan. Római limes-kutatások. A limes kérdéssel összefüggő ásatásai úttörő jellegűek voltak hazánkban. Provinciális római régészet.
Buday Árpád 1879. január 17-én született Marosgezse faluban. Középiskolai tanulmányokat a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban, felsőfokú tanulmányokat a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen folytatott. 1904-ben kapta meg középiskolai tanári oklevelét, 1906-ban doktorált. 1900-tól az Erdélyi Múzeum Régiségtárának első tisztviselője volt,1919-től a Régiségtár vezetői posztját töltötte be. 1911-ben a kolozsvári egyetemen magántanárrá habilitálták Római tartományok régiségtana tárgykörből, 1917. október 2-án címzetes nyilvános rendkivüli tanárrá léptették elő, majd a két háború közt, 1924-től haláláig a szegedi egyetem Régészeti Intézetét vezette, mai fogalmakkal élve, tanszékvezető egyetemi tanár volt.
Még kolozsvári tartózkodása idején számos külföldi tanulmányutat tett, Bécsbe, Németországba, Olaszországba, sőt Albániába is. A két világháború közt Németországban és Görögországban járt. Római felirattan (1914) címmel úttörő epigráfiai kézikönyvet írt. Főleg a Limes dacicus problémáival foglalkozott az idevágó német kutatások szellemében. A I. világháború után eredményeit már mint a Szegedre költözött Ferenc József Tudományegyetem tanára dolgozta fel. Cikkei az általa felélesztett és szerkesztett (1924-1937) Dolgozatok a M. Kir. Ferencz József Tudományegyetem Régiségtudományi Intézetéből című régészeti szakfolyóiratban jelentek meg. Az egyetemi közéletből is kivette részét, 1931/32-ben a Bölcsészettudományi Kar dékánja volt, 1931-1937 között pedig a Diákvédő Iroda elnöke. Szeged városának is nagy szolgálatot tett 1930/31-ben, amikor a Cs. Sebestyén Károly által felfedezett Dömötör-torony megmentését, megóvását szorgalmazta Móra Ferenccel, Banner Jánossal együtt.
58 éves korában, hivatása gyakorlása közben érte a halál, a szegedi Református temetőben nyugszik.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Buday_Árpád
http://www.marosludas.ro/2015/10/marosludasi-szemeisegek-dr-buday-arpad.html


Cseh Andor (1895-1979)

Cseh Andor (eszperantóul: Andreo Cseh) (Marosludas, 1895. szeptember 12. – Kerkhoflaan, Hollandia 1979. március 9.) magyar katolikus pap, eszperantista.
Nagyszebenben volt katolikus lelkész, itt dolgozta ki 1920-ban saját eszperantó nyelvtani rendszerét, melynek alapján a helybeli Munkás Egyesület háromnyelvű hallgatósága számára tanfolyamot szervezett. Ezt több erdélyi városban, majd Bukarestben és Ploieștiben is megismételte, megújítva Zamenhof nemzetközi nyelvét.
Az Eszperantó Világszövetség 1924-ben titkárává választotta s "Cseh-módszer"-ként ismertté vált előadási formáit Európa minden nagyobb városában bemutatta. 1932-ben Hollandiában e módszer ápolására alakult meg a Nemzetközi Cseh-intézet. 1932-ben La Praktiko (A gyakorlat) c. alatt nemzetközi folyóiratot indított és szerkesztett Hágában. Sokat tett a magyar és román irodalom nemzetközi népszerűsítéséért.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Cseh_Andor
  
Kakassy Endre (1903-1963)

Kakassy Endre, írói álneve: Régeni András (Marosludas, 1903. május 15. – Kolozsvár, 1963. október 18.) – közíró, szerkesztő, író, fordító.
A nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban érettségizett (1923), majd a bukaresti egyetemen folytatott jogi tanulmányokat. 1926 októberétől a Keleti Újság bukaresti tudósítója és szerkesztője; a lapban publicisztikai írások mellett verset, szépprózát is közölt. 1931-ben a Magyar Kurír c. bukaresti hetilap főszerkesztője, majd felelős szerkesztője.
A gazdasági világválság idején állás nélkül maradva egy ideig cégfestőként tartotta fenn magát. Az 1930-as évek közepén Brassóba költözött. 1934-től munkatársa, 1938-tól felelős szerkesztője a Brassói Lapoknak. 1942-ben a temesvári Déli Hírlap főszerkesztő-helyettese, majd koholt vádak alapján börtönbe került. Szabadlábra helyezve az 1940-es évek második felében Kolozsvárt az Igaz Szó, Utunk, Korunk munkatársaként működött.

Dr. Sepsi Lajos (1931 - 1992)


Dr. Sepsi Lajos 1931 január 16-án született Marosludason, ahol gyermek éveit töltötte és az általános iskolát végezte. Miután 1950-ben leérettségizett a nagyenyedi “Bethlen Gábor” Kollégiumban, tanító lett. Egy gyermekkori  álmát valósította meg, amikor 1951-ben beiratkozott a marosvásárhelyi Orvostudományi Egyetemre.  Az egyetem elvégzése után háziorvos lett Kutyfalván, ahol 1961-ig dolgozott. Miután a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézetben a  sebészetben szakosodott, sebészkent visszatért szülővárosába. A helyi korházban dolgozott mint sebész szakorvos és osztályvezető, és 28 éves pályafutása alatt Dr. Sepsi Lajos   több ezer beteg embert gyógyított meg  Marosludasról és a környező településekről.  A környéken  tudásáról  és emberiségéről vált ismertté.
2007-ben a helyi tanács megszavazta, hogy a Május 1 és Nicolae Grigorescu utcákat összekötő utcaszakasz, dr. Sepsi Lajos nevét viselje.


Krausz László (1897 - 1981)

 Krausz László (Vasile Barbu) (Marosludas, 1897. július 15. – Bukarest, 1981. március 28.) tervezőmérnök, műszaki szakíró. 

A budapesti Állami Felsőipariskola elvégzése (1919) után géplakatos, esztergályos, öntő, majd tervezőmérnök a kolozsvári Dermata cipő- és bőrgyárban. 1948 után a bukaresti Gép- és Kohóipari Minisztérium tervezőintézetének főtervezője, végül ugyanitt az Építőipari Kutatóintézet műszaki főosztályának irányítója nyugalomba vonulásáig.

Az Aradi Viktor szerkesztésében megjelent A Jövő Társadalma (1925-27) tizenhat írását közölte; tájékoztató jellegű műszaki cikkeivel a Munkásélet, TETT, A Hét s napilapok hasábjain szerepelt. Több román nyelvű technikai kézikönyv, A szabatos műszaki nyelv használatáért c. tanulmány (Korunk, 1971/10) szerzője.

http://hu.wikipedia.org/wiki/Krausz_László_(tervezőmérnök)


Dr. Ballai István (1968-)

1968 november 18-án született Radnóton, Marosludastól 15 km-re helyezkedő városban.

A Marosludas-i 1-es számu általanos iskola befejezése után, 1983-ban a Marosvásárhely-i “Papiu Ilarian” Matematika-Fizika gimnázium diákja lett.

1990-tól a Kolozsvári “Babeș-Bolyai” Tudomány Egyetem fizika szakos hallgatója, ahol 1995-ben szerez fizikusi oklevelet, szakdólgozatát Általanos Relativitáselmeletből írja.

Ugyanezen évtől a Budapesti “Eötvös Loránd” Tudomány Egyetem (ELTE) Csillagászati tanszék keretén belül doktori képzésben vesz részt, kutatási temája  a “Napszerű csillagok légkörének fűtése hullámok által”.

1997-ben egy évig a Jena-i (Németország) “Friedrich Schiller” egyetem vendéghallgatója. 1998-ban fizikai tudományok doktori fokozatot szerez űr-plazmafizikából. Ugyanettől az évtől szerződéses kutatói állást kap a Katholieke Universiteit Leuven (Belgium) Alkalmazott Matematika tanszékén. Ezzel az állással párhuzamosan egy alkalmazott matematikai doktori képzésben vesz részt, amit 2001-ben abszólvál summa cum laude minősitéssel. Kutatási területe a szinguláris nemlineáris differenciálegyenletek megoldhatóságának vizsgálata volt.

2000 szeptemberetől a Skociai University of St. Andrews (Solar Theory Group) alkalmazottja lesz, majd 2002 februárjától végleges állást szerez a Sheffield-i Tudomány Egyetemen (University of Sheffield, Nagy Britania) Alkalmazott Matematika Tanszéken ahol a magyar Egyetemi Docens-nak megfelelő állásban van.

2002-ben elnyeri az Europai Unió “Marie Curie” kutatói ösztöndíját.

Szakmai téren több mint 70 tudományos cikket publikált, nemzetközi szakmai lapokban illetve 3 könyv szerkesztésében es megírásában vesz részt. Számos nemzetközi konferencia szervezője és meghívott előadója.

A Royal Astronomical Society (Királyi Csillagászati Társaság)-nak, a Magyar Tudományos Akadémia Köztestületének, illetve a European Physical Society (Europai Fizikai Társaság) tagja.


Kiss Ibolya (1928 - 2016)



Kiss Ibolya 1928. augusztus 16-án született a Marosludashoz közeli Istvánházán. A nagyenyedi Bethlen Gábor Tanítóképzôt 1949-ben végzi el, majd Kolozsváron szerez tanári képesítést román nyelv és irodalomból. Marosludas közelében, majd a városban tanít, közben Bordi András festôiskoláját látogatja. "Az akvarell a kedvenc technikám, de rajzolok szénnel, festek pasztellel és olajjal is.
A Mezôség festôjének tartanak és méltatnak kritikusaim a munkásságomról megjelent számos újságcikkben. Festményeim tárgya a Mezôség lankás dombjai, házai, virágai, portrék, kompozíciók. Alkotásaim nagy része belföldi és külföldi mûvésztelepeken készült." Elôször 1946-ban állított ki, azóta száznál is több kiállításon szerepeltek képei.
http://www.festomuvesz.hu/kissibolya/index.htm
Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)