Marosludas múltja és emlékezete - dr. Tóth Mária Orsolyával

1. rész 2. rész 

Forrás: Ardeal TV - 1. rész - 2. rész

Marosludasi Személyiségek: Hangel Gyula

Ha egy mondatban szeretnénk Hangel Gyulát jellemezni, úgy fogalmazhatnánk, hogy a természet szerelmese volt. S ennek a természetimádó életnek nagyon korán véget vetett egy banális közúti baleset, életműve beteljesedése előtt. 

Hangel Gyula 1932. március 23-án született Marosludason. A szülői ház a Szengyeli utcában (ma Március 8) található. Édesapja asztalosmester, édesanyja háztartásbeli, áldozatok árán taníttatták két fiúkat, Gyulát és Józsefet, hogy felsőfokú iskolát végezhessenek. 

Az elemi iskolát szülővárosában végezte, majd a középfokú tanulmányait a marosvásárhelyi Református Kollégiumban folytatta. A sikeres érettségi után a Babeş-Bolyai Tudomány Egyetem biológia-földrajz szakára iratkozott. 1963-ban sikeresen vizsgázott, magas fokú képesítést nyert a természettudományok karán. Mint kezdő tanárt 1963-ban Marosbogátra helyezték ki, de már a következő iskolai évben a marosludasi Középiskola gimnáziumi- és középiskolai osztályaiban tanított biológiát és földrajzot. 

Ezekben az években családot alapított, felesége Benedekfi Rozália tanítónő. Szemefénye, egyetlen gyerekük Mónika hidrológus mérnökit végzett Iaşi-ban.  

Didaktikai tevékenységének első éveiben már elnyerte diákjainak bizalmát közvetlenségével és természet iráni szeretetével. Komoly kutatómunkába kezdett már az első években, órákon kívüli tevékenységét teljes mértékben a természet kutatásának, tanulmányozásának szentelte. Ebbe a munkába tanulóit is bevonta, mert célja a természet iránti szeretetre, védelmére való nevelés volt. Gyakran lehetett látni a tanár urat vagy egyedül, vagy tanulói kíséretében, de mindig fényképezőgéppel a kezében a patakparton vagy a Maros völgyében, ahol órákon át figyelte, tanulmányozta és fényképezte a folyók völgyének, a mocsarak, erdők és legelők vidékének állatvilágát.

Marosludasi Személyiségek: Kakassy Endre

A magyar publicisztika képviselője, Kakassy Endre, 1903 május 15-én született Marosludason, a Temető (Avram Iancu) utca 16. szám alatti családi házban.

Tanulmányait a helybeli Állami Magyar Iskolában kezdte, majd a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban folytatta. Itt érettségizett 1923-ban. Jogi tanulmányait a bukaresti egyetemen folytatta 1923-1926 között.

Publicisztikai tevékenysége 1926-ban kezdődött. Fontosabb állomásai a bukaresti "Keleti újság", ahol először mint tudósító, majd mint szerkesztő publicisztikai írásokat, verseket és szépprózát közölt. 1931-ben a "Magyar Kurír" bukaresti hetilap szerkesztője volt. Az 1929-1933 közötti nagy gazdasági válság idején állás nélkül marad, s egy ideig cégfestőként tartja fent magát. Az 1930-as évek közepén Brassóba költözött, ahol 1934-től munkatársa, majd 1938-tól felelős szerkesztője a Brassói Lapoknak. 1942-ben a temesvári "Déli Hírlap" főszerkesztő helyettese. 1944-ben a "Keleti Újság" és "Magyar Újság" összeolvadásából keletkezett "Keleti Magyar Újság" kolozsvári napilap szerkesztője lesz, Szász Endre, Nyírő József, Jenei László után.

A második világháború után, 1948-tól 1949 júliusáig a Kolozsvári Református Egyház kerület Igazgatótanácsának képviselője. 1951-1960 között szinten ezt a tisztséget töltötte be, majd 1963. május 31-től haláláig mint tervező-normázó dolgozott itt.

Marosludasi Személyiségek: Cseh András Andor

Cseh András Andor 1895. szeptember 12. született Marosludason, az Eper utcai családi házban (a kisállomás részén). Elemi tanulmányait a marosludasi állami magyar iskolában végezte majd teológiai tanulmányokat végzett. 

Ezeknek az elvégzése után erdélyi egyházmegyés római katolikus pappá szentelték 1919-ben. 1919-1924 között Nagyszebenben mint római katolikus plébános működött. 1924-ben az egyház elbocsátotta az egyházmegyéből, hogy idejét és erejét az eszperantónak szentelhesse. 

Diákként kezdett el az eszperantóval foglalkozni, Nagyszebenben dolgozna ki az eszperantó nyelvtanulási rendszerét (1920), melyet nevéről Cseh módszernek is neveztek. Módszerének sikere után tanfolyamokat tartott Ploieşti-ben (1921) Marosvásárhelyen, Kolozsvárott (1921-1923), Bukarestben (1922-1924). Az Eszperantó Világszövetség romániai fődelegátusa volt (1929) a Román Eszperantó Központ alapító igazgatója (1922-1924), a genfi Eszperantó Világszövetség titkára (1927-től). 

Oktatási módszeréről előadásokat tartott az edinburghi Nemzet Eszperantó Egyetemen (1926). Eszperantó tanfolyamot rendezett Danzigban (1927), Svédországban (1928), Budapesten (1929), Arnheimben (1930), Krakkóban (1931). 

A marosludasi telepek 110 éve

A XXI. század elején gyűltünk össze ünnepelni egy település álmait, reményeit, megvalósításait, hogy egy új közösség született a most 110 éve alakult településen, s ami a legszebb és a legfontosabb, hogy ez a közösség nem szóródott szét, nem szűnt meg létezni, hanem megmaradt bővítve Ludas lakosságának létszámát, a telepek gazdaságait, amelyek sosem voltak ilyen virágzóak mint most.

A történészek, kutatók között megfogalmazódott az a kérdés, hogy milyen céllal indult meg a telepítések mozgalma. Elérte-e a célját ez a politikai elgondolás, jót tett-e a magyarságnak a telepítések beindulása, milyen következményekre számítottak és mi valósult meg ezekből ?

Marosludasi Személyiségek: Dr. Buday Árpád

Oldalunk új cikksorozatot indít, amelyben városunkban született vagy városunkhoz köthető hírességeket szeretnénk bemutatni. A mai cikkben Dr. Buday Árpád (1879-1937) régésztörténész, professzor, akadémikus életét és munkásságát mutatjuk be:

Fotó: Wikipédia

Marosludason született 1879 január 17-én Dr. Buday Árpád régésztörténész professzor, akadémikus.

     Szülőháza a mai Liliom (Crinului) u. 30 szám alatt álló lakóház. Szülei Buday János, vasúti munkás, édesanyja Sipos Anna. Életének fontosabb állomásai Ludas, Nagyenyed, Kolozsvár, Szeged, Bécs és Kréta szigete.

Elemi iskoláit Marosludason, középiskolai tanulmányait Nagyenyeden végezte, majd a kolozsvári I. Ferencz József Tudományegyetem történelmi szakára iratkozik be. Itt doktorál 1907–ben, 1899-től az Erdélyi Múzeum Egyesület régiségtárának tisztviselője.

1919-től pedig osztályvezető archeologussá nevezik ki. 1914-ben ’Római felirattan” című kézikönyvét adja ki. Fő kutatási területe a dák állam határainak (Limes Dacicus) problémája.

A középiskolák számára egyetemes történelem könyvet ír, amely 1922-ben lát nyomdafestéket.

Dolgozatai az Erdélyi Múzeum Egyesület régészeti folyóiratában jelennek meg.

1914-1919 között az Erdélyi Múzeum Egyesület elnöke. Ugyanabban az időszakban a kolozsvári Tudományegyetem tanára 1924-ig.

A hatalom váltás után az I. Ferdinánd Egyetemen is tanít.

1924 után Szegedre költözött, ahol Ferencz József Egyetemen folytatja oktatói tevékenységét (1924-1937).

 1933-ban Kr. előtt 3000-2000 éves minoszi kultúra emléktárgyait tanulmányozza a Kréta szigeti Hagia Triada és Phaistos települések területén. Azonban a tudományos munkásságának nagy részét az erdélyi limes kutatása, a rómaikor régészeti emlékeinek felfedezései alkották.

Szabadságharcaink - "Az 1956-os őszi rózsás forradalom"

1956 őszén a Magyarországon kirobbant forradalom és szabadságharc okait röviden így foglalhatnánk össze: 

1. A Rákosi–csoport elvtelen, dogmatikus, bűnös politikája

2. A Nagy Imre–féle pártellenzék bomlasztó hatású tevékenysége

3. A belső reakciós erők restaurációs, szocialista-ellenes félépítése

4. Az 1956-ban szovjetek által megszállt országnak egyáltalán nem voltak szövetségesei. A keleti tömb a magyarsággal évszázadok óta, de különösen az I és II Világháború után ellenséges szomszéd országai minden külső segítséget lehetetlenné tettek, a Nyugat is legfeljebb újságírókat és némi élelmiszert küldött.

5. Dwight D. Eisenhower, az USA elnöke ki is jelentette, hogy „Az Egyesült Államok sem ma, sem a múltban nem javasolt nyílt forradalmat egy védtelen társadalomnak. Olyan hatalom ellen, mely ellen nem győzhet." Ismerve ezt a nyilatkozatot cinikusnak és félrevezetőnek kell tekintenünk az USA által pénzelt és fenntartott Szabad Európa Rádió azon biztatását, mely szerint „tartsatok ki jövünk” ígéretekkel hitegették a magyar szabadságharcosokat. 

IN MEMORIAM - Dr. Takács Tibor László (5. rész)

Így emlékeznek rá…

1. Dr. Nagy Zoltán – volt kórházigazgató, osztályvezető főorvos
2. Szabó Ildikó – műtős asszisztens
3. Dr. Sepsi Lajos ifj. – a nagyenyedi Kórház sebészeti osztályának főorvosa
4. Dr. Chișu Iov Ionel – a ludasi kórház belgyógyászati osztályának főorvosa
5. Bitai Bojkó Rozália – ápolónő
6. Bitai Bojkó Blanka Mária – tanuló, a Takács család szemefénye

1. Dr. Nagy Zoltán – volt kórházigazgató, osztályvezető főorvos:

Dr. Takács Tibor, mint aneszteziológus-reanimátor szakorvos, több mint 35 éven át becsülettel, emberséggel, kitűnő szakmai tudással szolgálta a sürgősségi betegellátást a marosludasi kórházban.

Az egyetem elvégzése után, mint pályakezdő, Maroskecze és a hozzá tartozó falvak betegellátását végzi nagy szorgalommal, messzemenő emberséggel, fiatalos lendülettel. Bizonyíték a fent említettekre, hogy távozása után a körzet lakosai a ludasi kórházban elsősorban Takács doktort keresték bízva a betegségük megoldásában.

IN MEMORIAM - Dr. Takács Tibor László (4. rész)

Életének utolsó évei

1985-ben a Liliom utca (Crinului) 13 sz. alatti új otthonukba költöztek. 4 szobás, tágas, kényelmes lakás, ízlésesen berendezve. A ház körüli kertben (kb. 7 ár) 100 tő rózsa, gyümölcsfák és fenyők dicsérték a doktor úr keze munkáját.

Rendezni a házkörülieket, elvégezni a benti munkát segítségre volt szüksége az orvosnak és feleségének.

Így kerültek közvetlen kapcsolatban a Bitay Bojkó családdal, akik vállalták a teendőket. Akkor még három tagú volt a család, egyetlen fiuk Ákos iskolás volt. Bitay Bojkó Ákos az Aquaservnél dolgozott, felesége Rozália a Fonodában dolgozott.

Rózsika munkahelye a Fonoda felbomlása után (1998) megszűnt.

Takács dr. javaslatára elvégezte az ápolói képzést, és az egészségügyben helyezkedett el. Egy bensőséges viszony alakult ki a két család között.

Rózsika vallomása szerint az egyik család mindent tudott a másikról és, ha erre szükség volt, mindig segítőtársai voltak egymásnak.

Új fordulat a két család életében, a kis Blanka születése körüli problémák voltak. Berta asszony Isten áldásának tekintette a gyermekáldást (nekik nem volt gyerekük) s a Bitay Bojkó családot teljes támogatásáról biztosították, ha a kislány megszületik. Takács dr. jelen volt Blanka születésénél, s egész életén keresztül feleségével együtt jelen volt a kislány nevelésében, amelyet másodszülőként osztottak meg a Bitay Bojkó családdal.

Az egész szeretetüket, szülői nevelői elképzelésüket a kislány nevelésére fordították. Nagyon szerették Blankát, már kicsi korától istenfélőként, vallásos szellemben nevelték. Berta asszony férje biztatására, Kolozsváron, egy Silva kurzust végzett. Nagyon hitt abban, amit ott elsajátított, a bioenergia hatásában, hitt a reinkarnáció elméletében.

IN MEMORIAM - Dr. Takács Tibor László (3. rész)

A marosludasi kórház sebészeti osztályán

A Kecén eltöltött 7 év praxisa nagy segítséget jelentett Takács doktor új munkahelyén. A diagnózisok megállapításában, a sürgősségi beavatkozásokban sokszor hasznát vette körorvosi ismereteinek, tapasztalatainak.

Először a Poliklinika (Policlinicii) utcában kaptak egy kétszobás összkomfortos lakást, majd a Fenyő (Bradului) utcában egy 4 szobást. Mennyország volt itt a kecei körülményekhez képest. Kocsijukat eladták, bútort vásároltak, kellemes otthont teremtettek.

Felesége, az akkori Gumiabroncsgyár egyik könyvelői állását kapta meg. Kecén fél normával a Néptanácsnál és az Iskolánál dolgozott. Talpraesett, ügyes asszony volt, aki ha kellett férjének segített az orvosi beavatkozásban, ha kellett ajtót és ablakot festett az új rendelőben, s udvarán sok csirke, réce, liba, disznó verte fel a környék csendjét. Akkor jo áron lehetett eladni a gyéresi piacon. Ebből került ki pénzük az első kocsira, ami életszükséglet volt számukra abban az időben. 

Milyen volt az új munkahely?  Takács doktor részére aki szíve mélyén sebész szeretett volna lenni, szakmai vágyainak beteljesedése volt. Egy lelkes sebészcsoport tagjai voltak munkatársai. Az osztályvezető szakorvos Dr. Sepsi Lajos volt, s mellette Dr. Tóth Ferenc, Dr. Zsobori Edit, Dr. Pop Zaharie és egyetlen altató reanimátor, Dr. Takács Tibor László.    

S a személyzet  egy kitűnő munkaközösség asszisztensek, ápolok, s egy fegyelmezett takarító személyzetet. Nemcsak a korháznál, de a környéken is híres volt a Sebészet munkaközössége emberi magatartásáról, szakmai felkészültségéről, a betegek iránti segítőkészségről. Gyakran találtunk ebben a közösségben praktizáló egyetemistákat, akikre később, mint szakorvosok gyakran emlegették  a Sebészeten tanultakat.

Különösen megemlíteném Dr. Chisu Iov Ionel belgyógyászt, aki később Takács doktor kedvence volt. A doktor úr, a később adódó problémáit először volt tanítványára bízta, s csak később a marosvásárhelyi orvosokra.

IN MEMORIAM - Dr. Takács Tibor László (2. rész)

Munkásságának első hét éve

1961-et írunk, Dr. Takács Tibor jelentkezik első munkahelyén a maroskecei „rendelőben”. A szoba, amely rendelő-gyanánt szolgált egy régi parasztház épülete volt. Tele porral, pókhálóval, mocsokkal. Első nap éjjelén a takarítónőnél aludt a „vendégszobában”. Tisztaság volt a házban, de ágya szalma, leterítve egy tiszta lepedővel. Felesége otthagyta az állását Marosvásárhelyen, hogy kövesse férjét munkahelyére, s elfoglalhassák szolgálati lakásukat.

Milyen is volt az új lakás? Takács Berta vallomása szerint egy rogyadozó épület, a görög-katolikus parókia tulajdona. Szoba-konyha összkomfortos épület volt, mindenhol szemét, a lakás ajtaját dróttal kellett beakasztani, se kilincs, se zár. Tél jött s a lakásban olyan hideg volt, hogy éjjel megfagyott a víz a vederben, gyakran -10 ºC-t is mértek. A lakást kitisztították, lakhatóvá tették, de rájöttek arra, hogyha az ember itt megakar élni, nagyon sokat kell dolgozzon, hogy bár nagyjából emberi körülményeket teremtsen. Egy héten egyszer Marosvásárhelyre mentek fürdeni, mosni. Még WC is kevés volt a faluban. Hiányzott az ivóvíz, s ez okozta a gyakori hastífusz jelenlétét a lakosság soraiban. Kutak építésére szorgalmazta az embereket.

IN MEMORIAM - Dr. Takács Tibor László (1. rész)

Orvosnak lenni hivatás nem szakma.

Novemberben, talán többet, mint máskor, halottainkra emlékezünk. Közvetlen hozzátartozóink, ismerőseink, barátaink jutnak eszünkbe, egy-egy szál virággal tisztelgünk az elhunytak sírjánál.

2007 November 14-én Marosludas köztiszteletnek örvendő személyisége hunyt el, aki ha kellett életet mentett, egészségügyi, sürgősségi betegellátást szervezett, jó tanácsokkal látta el kollégáit vagy közvetlen munkatársait, ő volt a marosludasi kórház első reanimátora.

Bizonyára sokan rájöttek arra, hogy Dr. Takács Tibor László aneszteziológus reanimátor szakorvosról van szó, aki több mint 35 éven keresztül becsülettel, emberséggel, kitűnő szakmai tudással szolgálta a betegellátást a marosludasi korházban.

Keveset emlegetett személyiség volt, szerénysége megakadályozta a nagy szavak használatát.

Érdemeiért, mi viszont, akik betegei voltunk tiszteltük, becsültük, emberségét, szaktudását.

Ezért gondoltam, hogy Marosludas fontos személyiségei között lett volna a helye Ludas monográfiájában, amelyet 2008-ban szerkesztettük, de akkor még keveset tudtam életéről, munkásságáról. A most közölt anyag a feleségével, Takács Bertával (született Csobot) készült interjú alapján született meg. Az interjú anyagát volt kollégái, a korház mostani orvosainak, az akkori sebészet alkalmazottainak, betegeinek elmondásai egészítik ki.

Közlöm az anyagot azzal a gondolattal is, hogy Ludas monográfiájának folytatásában elfoglalja majd megfelelő helyét városunk történetében.

Helytörténet: A Római Katolikus Templom

Folytatjuk helytörténeti sorozatunkat városunk egyik emblematikus épületével, a 108 éves római katolikus templommal:

A marosludasi katolikusok körében a templomépítés gondolata már a XIX-ik század végén, a telepek létrehozása előtt, felmerült. Az 1890-es népszámlálási adatok szerint Marosludas 3460 lakosából 247-en tartóztak a katolikus egyházhoz.

Marosludas területi terjeszkedése a 19. század végén, a 20. század elején szorosan fűződik a magyar állam telepítési politikájához. A Magyar Királyi Kincstár 1901-ben Eczken Sándortól és ifj. gróf Andrássy Gyulától földterületeket vásárolt. Ludas községben 1902–1905 között összesen négy telep alakult: az Andrássy-, Eczken-, Albis- és Belső-telep. Ezek benépesítése 1903-ban kezdődött és 1905-ben fejeződött be. Ezalatt  Marosludasra 17 bukovinai székely család (Andrásfalva és Istensegíts községekből), 62 család a Királyhágón túlról, 65 család pedig az Erdély-részi vármegyékből költözött be. A telepesek elhelyezése általában kompakt felekezeti csoportosulások megvalósítása szerint történt, azzal a céllal, hogy egy telepen azonos vallású családok telepedjenek le. Így az Andrássy-telepen római katolikusok, Mezőalbis- és Eczken-telepen reformátusok telepedtek le.

A római katolikusok a telepítés éveiben a mezőszengyeli  plébániához tartoztak. 1906-ban Marosludason templomot és papilakot építettek. A templomot eredetileg az Andrássy-telepre tervezték. Marosludas 1909-től lett önálló plébánia. Az Andrássy-telep hívei nagy távolságot megtéve ide jártak szentmisére.

Helytörténet: A Református Templom

Új cikksorozat indul a Marosludas Oldalán, városunk régi épületeinek, utcáinak, tereinek történetét szeretnénk bemutatni. Első választásunk a 125 éves marosludasi református templomra esett.

A Marosludasi Református Egyházközség első írásos említése az a jegyzőkönyvi bejegyzés, amely Tokay János marosbogáti református lelkész 1874. november 22-i azon döntését jegyzi, mely szerint Marosludason minden hónap utolsó vasárnapján istentiszteletet tartanak.
Az 1867-es kiegyezés után a marosludasi református közösség létszáma egyre nőtt, 1880-ra a létszám már 401 főre gyarapodott, így felmerül az önálló egyházkerület létrehozásának és a saját templom építésének a gondolata.
Az 1883. május 20-i közgyűlés kimondta az marosludasi egyház önállóságát, megválasztották a egyház vezetőit: a főgondnokot, az algondnokot, az egyház jegyzőjét és a presbitereket.
Az előkészületek az új templom építésére már 1869-ben elkezdődtek, amikor elkészítették a tervrajzot és a költségvetést. Gróf Andrássy Gyuláné, született Kendeffy Katalin 400 négyszögöl területet adományozott templomépítés céljából.
A templom építésének elkezdésére 1888-ig kellett várni. 1888 július 23-án ünnepélyes keretek között, Mónusz Ferenc kőművesmester elhelyezte a templom alapkővét és 1888 karácsonyára már állt a templom. A torony gömbjét ifj. Nagy Mihály bádogosmester tette fel 1889 szeptember 3-án. 1888-ban Balázstelki Csontos János neje, Marosvásárhelyi Nagy Polixéna, egy nagy harangot adományozott, amelynek értéke 480 forint volt. A harangot az első világháborúban, de Keresztes Lajos és neve Szabadi Vilma helyette egy kisharangot adományozott 304 forint értékben. A jelenlegi harangot 1922-ben vették a gyülekezet tagjainak adományából.
Az első istentisztelet Tokay János marosbogáti lelkész tartotta 1888 karácsony másodnapján, ezen a napon keresztelték meg a templomban az első gyereket, nevezetesen Farkas Miklóst, Farkas Ádám szabómester és neje, Béres Zsuzsanna gyermekét. Az új templomban házassági szövetséget kötött Sipos János és Orosz Anna 1889 január 15-én. 
A templomot Szász Domokos püspök szentelte fel 1889 október 20-án.

Marosludas történelme és társadalma II. rész: 1918 - 2012

Az 1918-as fordulat után Marosludason román állami gimnázium működik 1922-1928 között, könyvelési szakiskola 1922-1924 között, 1942-1946 között pedig inasiskola. 1935-ben alakul meg a hídon túli román elemi iskola, amely 196O–tól a 2. számú Általános Iskola név alatt működik, ma a Ioan  Vlăduţiu  nevet viseli.
1953-ban alakult a Ludasi Középiskola, később az 1. számú Líceum, 1966-ban a 2. Számú Líceum, 1977-től Marosludas egyetlen líceuma, az Ipari Iskolaközpont, amely 2O12 szeptember 1-én az 1-es számú Technológiai Líceum nevet vette fel.
1973–tól alakult a Gyerekklub, a városban 6 óvoda működik román és magyar csoporttal valamint egy bölcsőde.

A város felekezeti élete szoros összefüggésben alakult a lakosság etnikai összetételével. 1992-ben a magyar ajkú lakosság zöme református vallású volt (345O), a római katolikusok száma 1153, adventisták (román és magyar ajkúak) 214, pünkösdisták 195, Jehova tanúi 149, más vallásúak 237.
A református templomot 1889-ben szentelték fel, a római katolikus templomot 19O6-19O9 között építették, majd 1992-1996 között a gróf Andrássy Gyula nevét viselő Plébánia otthon épült.
1955-ben az Albis– és az Eczken–telepen két kis református templomot építettek. 1984–ben az Andrássy–telepen új templomot építenek, az Eczken –telepen a régi templom helyén 2OO5-ben, modern, gyűlésteremmel ellátott templomot szenteltek fel.  

2009-ben szentelték fel az Andrássy-telepen épült Boldog Gizella római katolikus templomot. 

A két világháború között épülnek a régi város középületei: a bíróság, a rendőrség, a kórházak egy része. 1950 után Marosludas rajon központ lesz, majd 1960–tól várossá nyilvánítják. 1967-ben a rajon megszűnik és azóta Marosludas mint önálló agrár-ipari központ ismert. 

A kommunista diktatúra éveiben, az erőltetett iparosítási politika következtében gyárakat és üzemeket építettek, amelyek élelmiszeripari és textilipari jellegűek voltak és, amelyek a környék nyersanyagkészletét dolgozták fel. 

1959-ben cukorgyár, 1955-ben tejbegyűjtő, majd tejporgyár alakul, 1961-ben a műanyag előállító részlegek 500 féle termékféleséget gyártottak.
A Maros partján a finom homok nyersanyagból üvegtermékeket előállító műhely alakul, 1955-ben kenderáztató vállalat, majd 1973-ban fonoda nyílik, ahol kenderszálat és spárgaféleségeket gyártottak. Húsfeldolgozók és ezeket nyersanyaggal ellátó sertés és marhahízlaldák is alakultak.
A munkaerő szükséglet maga után vonta a környék falvainak elnéptelenedését, a város ipari lakosságának növekedését.
Tömbháznegyedek alakultak ki, amelyek elnyelték a polgári lakosságot és gyökeresen megváltoztatták a város arculatát.
1989 után egyes vállatok bezárták kapuikat, mások részlegesen működnek hazai vagy idegen tőkével. Új részlegek nyíltak, amelyek a munkanélküliség arányát csökkentik városunkban.

A leírást Szekeres Adél nyugalmazott történelem tanárnőtől (Marosludas egyetlen ezüstgyopár díjjal kitüntetett pedagógusa) kaptuk. Köszönjük!

Marosludas történelme és társadalma I. rész: 1333-1918

Mottó: "A múltat nem lehet tőlünk elvenni, de ez csak akkor a miénk ha ismerjük."

Marosludas a megye nyugati részén helyezkedik el, a Maros két partján, a Mezőségi patak és a Maros egybefolyásánál. Mint a megye nyugati részének központja, fontos közigazgatási terület, amelyhez közel eső nagyobb központok: Radnót (12km), Torda (31km), Nagysármás (41km).

A város régi és új lakótelepekre oszlik, valamint a várossal egybenőtt településekre: Marosgezse, Kistanya, Andrássy-, Ecken-, Albis-telep , Csurgó, Csivarga.

Marosludas első okmányos említése 1333-ban fordul elő, mint hűbéri birtok, a gróf Kemény János Aranyosgerendi kastélyában őrzött okmányban.

Mint lakott terület 1377–ben egy jelzáloglevélben említik, mint román jobbágyfalu, mint Bogáti Péter és Bogáti János birtoka. Majd rendre a birtokot Veres Benedek és testvérei, Vizaknai Ferenc, Czobor Imre, Kendy Ferenc, Kornis Gáspár, Ballassy Ferenc és Péchy Simon örökli.

Marosludas területe része a kurucmozgalom eseményeinek is, ugyanis ezen a vidéken élt, Marosludas szomszédságában, Ózdon és Kutyfalván a híres kuruckapitány Pekry Lőrincz, aki birtokolja egy ideig a települést. Felesége Petrőczy Kata Szidónia, Erdély első költőnője volt. 

 Petrőczy Kata Szidónia

Marosludason kastélyszerű épületet a középkorban nem találunk. Marosgezsén a XVIII. században kastélyszerű udvarházai gróf Toldi és Splényik családok tulajdonában voltak, amelyek ma már nem léteznek. A leghíresebb Marosludasi udvarház a Thoroczkai Klára udvarháza volt, táblás mennyezetének felírása – Árva Thoroczkai Klára – Anno 1754. A kőből épült, deszka mellvédes könyöklős tornácos épületet az 1848-1849-es forradalom idején feldúlták s felégették.

1848 után Marosludas a Bach korszak idején németesítési folyamatnak volt alávetve.

1852-től postát állítanak, 1862-ben vásárjogot kap,  1867-ben járásszékhely lesz, 1871-től vasútvonal köti össze Földvárral és Marosvásárhellyel, 1887-ben Beszterce fele kezdődik a vasút építése.

Vasút Marosludason

A vasúti hálózat építése Marosludast kereskedelmi központtá alakította, ezért nagyszámú zsidóság telepedik le, akik tágas lakóházakat építenek, üzleteket, raktárakat nyitnak, s ezekből kialakul Marosludas régi főtere.

 Marosludas 1910-ben

Marosludas területi terjeszkedése a Magyar állam telepítési politikájához fűzödik, amely 1903-1905 között kezdődött és 1941-ben fejeződött be és összesen 4 telep alakult ki: Andrássy-telep, ifjú gróf Andrássy Gyula belső birtokán, Belső-telep, gróf Andrássy Gyula birtokán, Albis- és Eczken-telep Eczken Sándor birtokán. Ekkor közérdekű intézmények is alakultak Marosludas belső területén: óvoda, iskola, malom, Kincstári épület, a római katolikus templom. Az Andrássy-, Eczken-, és Albis-telepen egy – egy egytantermes iskolát épített a magyar állam.

A telepítés egyik fontos célja a gazdasági felemelkedés volt, új mezőgazdasági technológiák bevezetése, a parasztok kivándorlásának megállítása.

A gazdasági megerősődéssel párhuzamosan jelentőséget nyert az iskoláztatás is.

A XVII-XVIII. században Gezsén és Marosludason alakult ortodox felekezeti iskolák mellett, 1870-ben magyar leányiskola, 1872-ben magyar állami iskola alakult. A magyar iskoláztatás fénykora az első világháború előtti időszak volt, amikor pár év alatt a tanulók létszáma elérte a 348-at. Az iskola akkori tanulói között találjuk Buday Árpádot, a későbbi európai tekintélyű régész professzort, Bánnfy Jánost, Bánnfy Lászlót, Cseh Andort, az európai hírnevű eszperantó tudóst.

A leírást Szekeres Adél nyugalmazott történelem tanárnőtől (Marosludas egyetlen ezüstgyopár díjjal kitüntetett pedagógusa) kaptuk. Köszönjük!

Hamarosan újabb részletekkel jelentkezünk.