2015. január 9., péntek

Tanácskoztak a cukorrépa-termesztők

Fotó: Bágy Levi
Megújult az egyesület

Január 7-én Marosludason tartotta meg tisztújító közgyűlését a megye egyetlen működő cukorgyára köré csoportosuló cukorrépa-termesztők egyesülete. A tanácskozáson négy megyéből (Szeben, Kolozs, Maros, Fehér) mintegy 140-en vettek részt. Mivel Tör Lőrinc mérnök, az egyesület korábbi elnöke – Aranyoslóna polgármestere – elfoglaltságára hivatkozva lemondott, Istrate Dorel Maros megyei termesztőt választották elnökké, és az alapszabályzatot is módosították. 

Az új elnök elmondta, valós kapcsolatot szeretnének kialakítani a cukorgyárral, a környék egyetlen felvásárlójával. Figyelembe veszik az ipari egység elvárásait, ugyanakkor tisztességesen képviselnék a termelők érdekeit is. Elsősorban, a termesztési költségeket kellene csökkentsék, hiszen a legnagyobb gond az, hogy a cukor világpiaci ára az utóbbi időszakban 2,7%-ot csökkent. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy nehezen tudják eladni a terméket. Bármennyire is francia érdekeltségű a gyár, az anyavállalat is meg kell birkózzon a kemény uniós és a világpiaci versenyhelyzettel. A legnagyobb konkurenciát Nagy-Britannia jelenti, ahol nagy mennyiségben, alacsony költségekkel termesztenek cukorrépát, illetve állítanak elő cukrot.

A cukorgyár mindent megtesz annak érdekében, hogy segítse a gazdákat – mondta az elnök –, vetőmagot biztosít, meghitelezi a gazdákat, de a feldolgozóegység ennél jobban nem növelheti kiadásait, mert akkor veszteséges lesz. Igaz, eddig több éven keresztül nyereségesen zártak, de az új világpiaci tendenciákkal óvatosabbak kell legyenek.
Az is megoldás lehet, hogy az egyesület a gazdákat összefogva, a tagoknak közösen vásárolna jó teljesítményű mezőgazdasági gépeket, felszereléseket és szállítóeszközöket. Ehhez viszont az kell, hogy tagosítsák a szántóföldeket és nagyobb parcellákon termesszenek cukorrépát. Így jobb felvásárlási árban is kiegyezhetnek a gyárral. Tavaly átlagban 41 eurót fizettek egy tonna cukorrépáért azoknak, akik idejében leszerződték a termést. Azoknak, akik utólag, előzetes szerződés nélkül szolgáltatták be a répát, tonnánként csak 18 eurót fizettek.
A felvásárlási ár természetesen függ a répa cukortartalmától is. Ezzel kapcsolatban az egyik termelő éles vitát kezdeményezett Armean Ioannal, a ludasi cukorgyár vezérigazgatójával, akit azzal vádolt, hogy a cég „helytelenül” állapítja meg a cukortartalmat, ezért a termesztők veszítenek. Az igazgató felvilágosította a gazdákat, hogy ez kizárt, hiszen a francia beruházók olyan technológiát vezettek be, amivel szúrópróbaszerűen – egy injekcióstűhöz hasonló műszerrel – a répa közepéből vehetnek mintát, ami számítógépen pontosan kimutatja a cukortartalmat. Így az erre vonatkozó kételyeket is eloszlatta.
Istrate Dorel szerint az lenne jó, ha tavaszra olyan szerződést kötnének a gyárral, amelynek alapján 30 eurót fizetnének egy tonna cukorrépáért. Ez megfelelő lenne mindkét félnek. Felmerült az is, hogy a termesztők az egyesület mellett alakítsanak egy szakszervezetet, amely valódi érdekképviseletet biztosíthatna a gyárral történő tárgyalásokon. Egyelőre megegyeztek abban, hogy egyetlen termelő se kössön szerződést a gyárral, ameddig ezt nem láttamozza az egyesület.
Tekintettel arra, hogy az egyesület nagy területről fogja össze a gazdákat, úgy döntöttek, hogy a gyárral szerződést kötött gazdák 100 hektáronként egy-egy képviselőt neveznek ki, aki részt vesz majd az egyesület gyűlésein. Az operativitásért a korábbi 17 tagú vezetőtanácsot öttagúra csökkentették.
Folyamatban van az új alapszabályzat bejegyzése is, ezzel párhuzamosan az új vezetőség azon dolgozik, hogy erősítse az egyesületet. Legközelebb márciusban gyűléseznek. Jelenleg mintegy 400 tagjuk van, akik hozzávetőleg 400 hektáron termelnek cukkorrépát. A 2015-2020-as uniós támogatási rendszerben a romániai cukorrépa-termesztők kiemelt támogatást kapnak, ez azt jelenti, hogy a környékbeli országokhoz viszonyítva pl. sokkal több uniós pénz juthat a hazai gazdáknak, ezért megéri ezzel foglalkozni. Az igazi versenyt azonban az angol, belga termesztők jelentik, akik elérik a hektáronkénti 90 tonnát (nálunk ez átlagban 45 tonna), jóval kisebb költségekkel, mint a hazai gazdálkodók.
Ha megerősödik a cukorrépa-termesztők egyesülete, akkor – összefogva a ludasi cukorgyárral – akár nemzetközi szinten is hallathatja a hangját, hogy minél előnyösebb helyzetbe kerüljenek a tagok, és ezáltal ösztönözhetik ezt a növénytermesztési ágat is – vonták le a gyűlés következtetéseit a jelenlevők.

Forrás: Népójság

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése