Veni, vidi, vici – Julius Caesar szenátusnak küldött hadijelentése latin szállóigéjét – Jöttem, láttam, győztem – magukénak vallhatják azok a csoportok, amelyek szeptember 1-jén Marosludason voltak, ott felléptek a XVI. Kárpát-medence Gyöngyei Folklórtalálkozón.
Legyőzték a nyári hőséget, a Forgatag csábítását. Láttak, találkozhattak a Hajdina „gyökereivel”, a madéfalviakkal, a magyarországi bukovinai székelyekkel, és jöttek, mert számukra is ugyanazt üzeni a fesztivál mottója, melyet Tóth Sándor olvasott fel a Petőfi-szobornál: „Ha a fa egy ideig nem terem gyümölcsöt, az még nem baj. Ha a hajszálerek leérnek a talajvízig, a fa életben marad. Így van ez a nép életében is: ha elszáradnak a gyökerei, elpusztul. Ha múltjának mélységéből táplálkozik, életben marad”. (Czirják Árpád: Erdélyi magyar breviárium 3.)
A népi hagyomány kincsei, gyöngyszemei ilyformán láttatták, hallatták magukat.
Petőfi Sándor szobránál a kegyelet virágait, koszorúit helyezte el Marosludas érdekvédelmi szervezetének elnöke, Kis István, Úrhida testvértelepülés polgármestere, Bognár György, Gyomaendrőd küldöttsége. Az újabb tuja örökzöld lombja nagy költőnk szellemét őrzi. A szobor előtt felcsendült az ének: „Kis lak áll a nagy Duna mentében...”.
A népviseleti parádé sokakat kicsalogatott a kapukba, ablakokba. Láthatták, csodálhatták a székely népviselet, a bukovinai székely viselet, a mezőségi viselet megannyi példányát. Hallhatták e tájegységek szívet, lelket melengető dalait.
A művelődési ház nagytermében telt padsorok vártak a kezdésre. A gála helyszínén jobboldalt két-
százötven fellépő, baloldalt és az erkélyen a nagyérdemű.
Kodori Szidónia székely népviseletbe öltözve kilépett a függönyök mögül, és e szavakkal fordult a jelenlevőkhöz: „Személyes érzésemnek adok hangot: úgy érzem, azért vagyunk itt, mert e lenyűgözően varázslatos, ékes magyar népi tánc, ének hívott, csalogatott ide. Itt vagyunk. Ez a miénk. Ezt óhajtjuk ünnepelni ma este, holnap, mindennap”, majd felkérte a találkozó rendezőjét, Tóth Sándort, hogy nyissa meg a renezvényt.
Kali Tünde tiszteletes asszony Isten Igéjéből a Zsoltárok 118:24-et olvasta fel: „Ez a nap az, amelyet az Úr rendelt; örvendezzünk és vígadjunk ezen!” –, majd hálaadó-kérő imát mondott.
Együtt énelkeltük a régi Székely himnuszt: Hej, én édes jó Istenem, Oltalmazóm, segedelmem. Vándorlásban reménységem, Ínségemben lágy kenyerem...” Pál Attila római katolikus kántor szintetizátoron bejátszotta, majd az első versszakot elénekelve bekapcsolódásra kérte a jelenlevőket. E fennkölt hangulatban Marosludas polgármesterhelyettese, Kis István mindenkit üdvözölt, hangsúlyozta az évről évre megrendezett összejövetel fontosságát.
A szervezők megtapasztalhatták Pál apostol szavait: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni.”
A rendezvény támogatta: az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő, a Bethlen Gábor Alap, az önkormányzat, a LYNX Solutions, a Poli Izo Construct, a RO Dacia, a Dactylis, a Beahan Kft., az Eldi Pékség, a Pinus Kert, Prima Víztöltő, Madenda Kft., a Szekeres család és sok meg nem nevezett szponzor.
Muzsikált a csíkszeredai Kedves Zenekar.
Premierrel nyitott a 19. éves Hajdina. Magyarpalatkai táncokat láthattunk tőlük, sziporkázó, káprázatos, fergeteges összeállítást. Táncoktatójuk Kásler Magda és Farkas Sándor Csaba. Ők foglalkoznak a Hajdina első, második és harmadik hajtásával is, a Pohánka, a Tatárka és a Haricska tánccsoportokkal.
A Pohánka tánccsoport követte a Hajdinát. Magyarói táncokat lejtettek.
A határon túlról érkezett az érdi Bukovinai Székelyek Népdalkör Nagy Péter előadásában két katonadalt hallhattunk, majd bukovinai székely dalokat énekeltek.
Őket követte a szekszárdi Bukovinai Székelyek Egyesülete részéről a Maroknyi Székely Népdalkör Szabóné Gáncs Tünde karnagy vezetésével. A Hajdina 3. hajtása (3-6 évesek), a Haricska gyermekjátékokat és moldvai táncokat mutatott be.
A Hajdina második hajtása, az I-IV. osztályos lányokból, fiúkból összekovácsolódott Tatárka, nyárádmenti táncokat táncolt. A Búzásbesenyőből érkezett Búzakoszorú néptánccsoport küküllőmenti táncokat lejtett. Oktatói: Lengyel Ildikó és Szász Péter.
A Csillagfény néptánccsoport Marosvásárhelyen ízlelgeti magyar néptáncaink világát. A közelmúltban fennállásuk ötödik évfordulóját ünnepelték. Oktatójuk Lengyel Ildikó és Duca Szabolcs. Ők mezőségi táncokkal jöttek.
Gyulakutáról érkezett a nyolc éve alakult Szivárvány néptánccsoport Magyari Edit-Csilla és Szabó Erzsébet csoportvezetőkkel. Lelkes oktatóik: Szabó Réka és Szász Róbert, a Maros Művészegyüttes hivatásos táncosai. Ők mezőmadarasi táncokat mutattak be.
Madéfalváról, a Csíki-medencéből a 2008-ban alakult ifjúsági néptánccsoport, a Mereklye néptáncegyüttes vett részt. A Mereklyében öt korcsoport táncol, összlétszáma kb. 100–120 fő. Az együttes oktatója és koreográfusa Udvari Róbert. Vezetője Szabó József.
Ezután teljesen újat láthattunk, hallhattunk: a Mereklye a színpadon maradt, nevek hangzottak el, táncosok nevei. Felsorakoztak, és a Keves zenekar rázendített: „Sok számos esztendőket vígan megérhess!” A szál szegfű, az emléklap, e momentum sok éven át kísérni, emlékeztetni fogja az ünnepelteket.
A mezőbándi Csipkebogyó néptánccsoport füzesi táncokkal örvendeztetett meg. Táncoktatóik Ferencz Erika, Bakó Nóra és Szász Róbert. A Gyöngyvirág néptánccsoport Medgyesről jött. Vezetőjük Lukács Levente. Küküllőmenti táncokat adtak elő. A másodszorra fellépő Pohánka szép magyarszováti táncát mutatta be.
Vasárnap délután Andrássytelepen újból találkozhattunk a Tatárkával, a Haricskával, a Mereklye néptáncegyüttessel, a Hajdinával és természetesen a felülmúlhatatlan Kedves zenekarral.
Zárótáncként a Hajdina a Székely-Mezőségre kalauzolt bennünket. Kölpényi táncaik dallama most is visszacseng fülünkben.
A jól megérdemelt szeretetlakomát a La Bologa étteremben fogyasztották el. A táncházban mintha még jobban peregtek volna a szoknyák, csattantak a tenyere, a lábszárak.
A szervezők, a fellépők, a közönség feledhetetlen délutánt, estét mondhat a magáénak.
Andrássy Péter
Forrás: Népújság
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése