Ki a köznek élhet: annak élni érdemes – hangzott el a jól ismert EMKE-jelige a marosludasi művelődési házban a magyar kultúra napján, melynek megünneplésén közel 600-an vettek részt.
A város magyarsága évek óta rendszeresen megünnepli ezt a napot, és évről évre egyre többen kapcsolódnak be.
Tóth Sándor, egykori diákom, az EMKE jelenlegi elnöke a 200 éve született Charles Dickens gondolatát idézte: „Tégy minden jót, amire képes vagy, és tedd olyan csendben, ahogyan csak lehetséges.”
Színpadra lépett a II. osztályosok körzeti mesemondó vetélkedőjének első három helyezettje, akiket Izsák Erika és Crefelean Rózsika tanítónők készítettek fel, az V. és a két VI. osztály, a Pohánka néptánccsoport az Ángyoméknál című dalos-táncos színjátékával, melyet Tóth Mária Orsolya tanárnő és Takács Mária Terézia óvónő rendezett. A VI. C-sek és D-sek a szólások eredetét, jelentését ismertették. A VII. osztály három szavalattal állt színpadra, felkészítő tanáruk Jakab Adél tanárnő. A VIII. osztály furulyacsoportja Csomortáni Katalin tanárnő irányításával lépett fel. A líceum X. és XI. osztályos tanulói Nagy Éva tanárnő irányításával készültek az ünnepre. A zongorakör kis művészei, Kovács Levente zongoratanár tanítványai, az andrássytelepi református ifjúsági kórus Kali Barna tiszteletes úr vezényletével bemutatták műsorukat. Őket a marosludasi református vegyes kar követte Czirmay Izabella karnagy vezetésével, majd a hetedik napot ünneplő adventista egyház kórusa – Kódori Edit és Kovács Levente zongorakíséretével – énekelt. Fellépett a Tatárka és a Hajdina néptánccsoport is.
Czirmay Levente tiszteletes úr köszöntőjében a magunkra ismerés és találás gondolatát osztotta meg a hallgatósággal.
A Szózat és a Himnusz csengése hazáig kísért, és napokon át ott zengett szívünkben, lelkünkben.
Szekeres Adél nyugalmazott tanár
