Két romániai, egykori labdarúgóból lett edző tevékenykedik már több mint öt éve az Egyesült Arab Emírségekben: a román Cosmin Olăroiu – aki 2011-2013 között az Al Ain, 2013 óta az Al Ahli együttesének vezetőedzője – és a marosludasi származású, de a Marosvásárhelyi Olimpiánál és a marosvásárhelyi Iskolás Sportklubnál nevelkedett, majd többek között az AS Armata, a Vasas, a Honvéd, a Sopron, a Rába ETO és a Gyirmót csapatánál is sikeresen szerepelt egykori biztos kezű kapusból lett kapusedző, Molnár Levente, aki az Al Wahda Abu Dhabi első ligás együttesének immár második éve a kapusedzője.
Ő korábban négy évig az Al Wahda labdarúgó-akadémiájánál tevékenykedett, ahol az utánpótláscsapatnál kapusedzőként dolgozott, majd a kapusedzők koordinátora is volt. A Kanyaró Attila, Unchiaş Demeter és Mircea Lepădătescu keze alatt formálódott egykori portás a minap pihenőszabadságának egy részét Maroskeresztúron töltötte családi körben, de szakított időt egy kis beszélgetésre is.
– Hogyan értékeli a 2016-os évet a klub sikereinek szemszögéből?
– Ez az év sikeresebb volt, mint a tavalyi, de ugyanakkor stresszesebb is, hiszen keményebb összecsapásaink voltak – gondolok itt főleg a Liga Kupa-döntőre – , a bajnokságban voltak nagyon kemény csatáink úgy a városi riválisokkal, mint más alakulatokkal is. Elégedett vagyok azzal, amit a csapat elért, a kapusaink is remekül teljesítettek mindamellett, hogy volt egy-két bakijuk, de azt az Eb-n is láthattuk, hogy hiba nélkül nem létezik labdarúgás. Összességében elégedett lehetek, hiszen a harmadik helyen végeztünk a 2015-2016-os bajnokság végén, így kijutottunk az ázsiai Bajnokok Ligája küzdelemsorozatra. Ott egy selejtezőt kell játszanunk, ami egyetlen mérkőzést jelent, amely találkozóra januárban kerül sor. Ha azon túljutunk, akkor már a csoportkörökben leszünk érdekeltek. Amúgy az ázsiai Bajnokok Ligája sorozatban mintegy tíz éve nem játszott az alakulat, ezért is dicséretes a teljesítmény, hat évvel korábban bajnok volt a csapat, de akkor nem tudta az ellenfelét legyőzni, így nem került be a csoportkörbe.
– Az együttes jelenleg is a harmadik a bajnokságban, ön már lassan hat évet lehúzott az Egyesült Arab Emírségekben. Ezek szerint értékelik a munkáját?
– Az értékelés abban bizonyosodik, hogy hosszabbítanak szerződést, vagy sem, de ugyanakkor nincsen vállveregetés, simogatás, emellett nagyon ritka a jó szó is az arab világban, de normálisan kezelnek, hiszen mindenki végzi a munkáját. Mi, edzők nem is várunk virágcsokrokat, ugyanis más a mentalitás, más a kultúra, de az egyéves hosszabbítás a klub alkalmazottaira érvényes. Például ha jön egy új edző új stábbal az első csapathoz, akkor valószínű, hogy köthet kétéves szerződést is, ha úgy gondolja a vezetőség. De mivel én az akadémiáról jöttem fel, nekem mindig egyéves a szerződésem, amit újra hosszabbíthatok.
A kapusok elszántak és tehetségesek
–Mennyivel több és nehezebb munkát jelent az első csapatnál dolgozni, mint az akadémiánál?
– Mindenképpen nehezebb mind fizikálisan, mind mentálisan, nagyobb odafigyelést és szakértelmet igényel, de persze nagyobb a stressz is. Főleg a kis részletekre is oda kell figyelni, észre kell venni azokat és kell javítani rajtuk, emellett tudni kell kezelni a felnőtt játékosokat. Itt nem elég, ha te profi módon végzed a munkádat, ugyanakkor a labdarúgók barátai is kell legyél, el kell fogadjanak téged, mert ha nem, akkor lehetetlen hosszú távon dolgozni velük.
– A kapusok mind helyiek?
– Igen. Nincsen külföldi hálóőr az Al Wahdánál (melynek vezetőedzője a mexikói Javier Aquirre, segítője pedig a spanyol Juan Iribarren – szerk. megjegyz.), mivel a szövetség szabálya nem enged külföldi kapust szerepeltetni az ottani bajnokságban, így ezzel védik a kapusok pozícióját is a válogatottban. Meg kell jegyezzem, hogy az ottani bajnokságban van 2-3 olyan tehetséges arab hálóőr, akik bármikor felvehetik a versenyt a híresebb európai csapatok kapusaival.
– Milyen teljesítményt nyújtottak a klub hálóőrei?
– Van egy kapusunk utánpótláscsapatban, aki az idén felkerült a nagycsapathoz, de ő az U14-től az U19-ig végig tagja volt a válogatott korosztályos együtteseknek. Ő egy roppant tehetséges portás, szerintem bármelyik ütőképes európai bajnokságban megállná a helyét. Egy olyan ritka tehetség, aki egyszer születik 50 év alatt.
Az Al Wahda vezetősége is elégedett
– A vezetőség mennyire volt megelégedve ezzel a bajnokságbeli harmadik hellyel?
– Nem mondom, hogy nagyon meg voltak elégedve, de elégedettek vagyunk a keretünkhöz és a büdzsénkhez képest. Például a Cosmin Olăroiu által edzett Al Ahli bajnokcsapatának jóval magasabb a költségvetése, több és komolyabb profi játékosa van, ők tőkeerősebbek, mint mi, akik befektettünk mintegy 10 millió eurót az együttesbe, ők pedig 50-et a játékosvásárlásba, mindez tükrözi az eredményeket. Amúgy Olăroiuval a direkt mérkőzések után találkoztam, kezet fogtunk. Ő sztáredző, én pedig egy ismeretlen kapusedző vagyok.
– Fiatalok szempontjából mennyire tehetségesek az ottani helyi játékosok?
– Minden csapatnak megvan az utánpótlás akadémiája, a miénk az egyik legjobb az országban. Az ottani gyerekek imádják a focit, reggeltől estig tudnának játszani a homokban, mint hajdanán nálunk a grundbeli játékosok. Sokan közülük a mérkőzések után elmennek baráti társaságokkal kispályázni. Ez annak is az eredménye, hogy folyamatosan jól képzett szakemberek dolgoznak az utánpótlás csapatoknál, akadémiáknál és ez meghozta a gyümölcsét. Ezelőtt 20 évvel az Egyesült Arab Emírségek válogatottja semmi eredményt nem ért el, a tavaly pedig az Ázsia Kupán harmadik lett, miután Japánt verte ki az elődöntőben.
A klímát nehezen lehet bírni
– Önöknek, európaiaknak sikerült megszokniuk az ottani magas hőmérsékleteket?
– Próbálok akklimatizálódni, nehéz volt hozzászokni, elviselni az időjárás viszontagságait, hiszen áprilistól októberig szenvedés ott lenni, mivel az óriási páratartalmat és a 45-46 fokos meleget nem könnyű folyamatosan bírni. A nyári egy hónapot, amit júliusban itthon töltünk a szabadság alatt, azt könnyen vészeljük át, az idő alatt kellőképpen feltöltődünk a soron következő időszakra. Amikor visszamegyünk, a bioritmusunk kissé felborul. Például Ramadán idején este 11-kor kezdődik az edzés, mire hazakerülünk, az hajnali két óra, kb. 3-4 órakor tudsz elaludni, másnap kezded elölről. Én mindig egy kicsit szenvedek visszautazásomkor, főleg az első héten alváshiányom van, ami megvisel. Egyébként az ember, ha toleráns, és el tud fogadni más kultúrát is, akkor tud hosszabb távon ott dolgozni, viszont ha más a beállítottsága, és nem tud alkalmazkodni, akkor nehéz túlélni az arab világban.
– Amikor hazajön, sikerül kellőképpen feltöltődnie egy újabb, zsúfolt bajnoki idényre?
– Minden évben hazajárunk mind Marosvásárhelyre, mind Magyarországra, ahol rokonaink, barátaink vannak. Az anyaországban apósomék meg a sógornőmék családjai laknak, őket is meglátogatjuk évente, de ide, Maroskeresztúrra is hazajövünk, hiszen az igazi hazánk az itt van. Sajnos az időhiány miatt mindig keveset lehetek szeretteim körében.
– A családja megszokta az ottani életmódot?
– Igen, főleg a feleségem. A nagyobbik fiunk, a 10 éves Botond a klímát kicsit nehezen viseli, de alkalmazkodott, neki hiányzik a téli időszak, a szánkózás, de éppen ezért eljárunk fedett csarnokba korcsolyázni, meg a Dubai-i a sípályára. A kisfiam, Kristóf Dávid két éves, nagyon aktív gyerek, így gyakran visszük el fedett játszótérre, ahol levezeti az energiáját. A családi háttér nem csak nyugodtságot, hanem önbizalmat is nyújt számomra, távollétükben nem hinném, hogy így tudnám végezni a munkám.
– Hogyan tovább? Még mennyi ideig szeretne dolgozni az Egyesült Arab Emírségekben?
– Nyilvánvaló, hogy nem szeretnék ott megöregedni, így próbálok keresni olyan lehetőséget, ami elfogadható lenne számomra, akár a jövő nyártól is, de mindez a jelenlegi idény eredményeitől is függ, de nincs kizárva, hogy még egy évet lehúzok ott. Aztán vagy Európába, vagy más irányba is eljuthatok, itt főleg Magyarországra, de egy Európán kívüli régióra is gondolok. Ez még a jövő titka…
Forrás: Központ.ro
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése