2014. december 9., kedd

IN MEMORIAM - Dr. Takács Tibor László (3. rész)

A marosludasi kórház sebészeti osztályán

A Kecén eltöltött 7 év praxisa nagy segítséget jelentett Takács doktor új munkahelyén. A diagnózisok megállapításában, a sürgősségi beavatkozásokban sokszor hasznát vette körorvosi ismereteinek, tapasztalatainak.
Először a Poliklinika (Policlinicii) utcában kaptak egy kétszobás összkomfortos lakást, majd a Fenyő (Bradului) utcában egy 4 szobást. Mennyország volt itt a kecei körülményekhez képest. Kocsijukat eladták, bútort vásároltak, kellemes otthont teremtettek.
Felesége, az akkori Gumiabroncsgyár egyik könyvelői állását kapta meg. Kecén fél normával a Néptanácsnál és az Iskolánál dolgozott. Talpraesett, ügyes asszony volt, aki ha kellett férjének segített az orvosi beavatkozásban, ha kellett ajtót és ablakot festett az új rendelőben, s udvarán sok csirke, réce, liba, disznó verte fel a környék csendjét. Akkor jo áron lehetett eladni a gyéresi piacon. Ebből került ki pénzük az első kocsira, ami életszükséglet volt számukra abban az időben. 
Milyen volt az új munkahely Takács doktor részére aki szíve mélyén sebész szeretett volna lenni, szakmai vágyainak beteljesedése volt. Egy lelkes sebészcsoport tagjai voltak munkatársai. Az osztályvezető szakorvos Dr. Sepsi Lajos volt, s mellette Dr. Tóth Ferenc, Dr. Zsobori Edit, Dr. Pop Zaharie és egyetlen altató reanimátor, Dr. Takács Tibor László.    
S a személyzet  egy kitűnő munkaközösség asszisztensek, ápolok, s egy fegyelmezett takarító személyzetet. Nemcsak a korháznál, de a környéken is híres volt a Sebészet munkaközössége emberi magatartásáról, szakmai felkészültségéről, a betegek iránti segítőkészségről. Gyakran találtunk ebben a közösségben praktizáló egyetemistákat, akikre később, mint szakorvosok gyakran emlegették  a Sebészeten tanultakat.
Különösen megemlíteném Dr. Chisu Iov Ionel belgyógyászt, aki később Takács doktor kedvence volt. A doktor úr, a később adódó problémáit először volt tanítványára bízta, s csak később a marosvásárhelyi orvosokra.

S aki szívéhez már-már gyerekkorától közel állt, ifjú Dr. Sepsi Lajos, a nagyenyedi kórház Sebészetének osztályvezető főorvosa. Büszkén vallotta később, az akkor még fiatal orvos, hogy bukaresti sebészeti szakosítása alkalmával, a ludasi Sebészeten tanultaknak is köszönhetően olyan szakmai felkészültségre tett szert, hogy pár hónap alkalmazkodás után ügyeleti szolgálatra  alkalmazták  a Dr. I. Cantacuzino sebészeti klinikán.
Id. Sepsi dr. és Takács dr. barátsága, egymás iránti kölcsönös tisztelete, a beteg iránti odaadás, segítőkészség, egész életüket végigkísérő viszonya, egy olyan szakmai kettős kialakulását vonta maga után, amely még ma is csodálatra méltó.
Dr. Takács Tibor L., mint a ludasi korház első képzett aneszteziológus reanimátora lassan nélkülözhetetlenné vált a kórház több osztályán. Sokszor éjjelt nappalt egybetéve hol a Sebészeten hol a Szülészeten vagy Nőgyógyászaton volt jelen, diagnózisokban adott tanácsot, beavatkozásokban segített a saját szakmáján kívül. Nagyon értett ahhoz, hogy betegeibe lelket öntsön, bátorítsa őket. A néhai Dr. Nagy Zoltán vallotta, hogy ő maga és felesége is betegei voltak műtét kapcsán, s bár nyugdíjas volt dr. Takács, mégis megkérték:” Tibor, légy te is ott a műtét alatt”, amit ő tiszta szívből teljesített.
Nagyon sokszor hallották bátorító szavait műtét előtt álló betegei: „Ne féljen, én a fejénél állok, s vigyázok magára. Nem fog fájni!”
Megszervezte a sürgősségi beteg ellátást a helyszínen, szállítás közben majd véglegesen, az osztályokon. Tanította a középkádereket, sofőröket, kisegítő személyzetet, tökéletesítette állandó jelleggel a sürgőségi ellátást.
Új sebészorvosok kerülnek a szekcióra: Dr. Barbărosie Alexandru és Dr. Maior Ioan, valamint időlegesen besegítő orvosok más helyiségekből. Mindig egy segítő kész kollegát kaptak személyében, nemcsak szakmai szempontból, hanem a mindennapi megélhetési problémákban is. Szívesen együttműködött a környék körorvosaival, mint Dr. Pál Sármásról, vagy Dr. Maier, Mezőzáhról.
Tapasztalatait tudományos dolgozatokban is feltárta. Egyetemi kurzusokban, tanácskozásokon, szakmai konferenciákon vett részt, Magyarországon, Temesváron, Bukarestben, Görögországi meghívásnak nem tett eleget. Kedvenc témái a hasnyálmirigy-gyulladás, az égési sebek gyógyítása, diagnózis megállapítás közúti balesetekkor. Soha nem tért nyugovóra addig, amíg problémás betegeit meg nem látogatta. Áldozatember volt, a betegei sorsát, szívbeteg édesanyját illetően.
Saját egészségi problémáit illetően?
Szívbetegsége örökletes volt. Kezelték. Műtötték. Nem sok fontosságot tulajdonított nekik. Nyugdíjazása után is (1990) bejárt, kollegái bátran vállalták utasításait, mert jól kidolgozott gyógyítási módszerei voltak, mindig biztonságot jelentettek, mindig számítani lehetett véleményére.
2005-től végleg nyugdíjas lett. S végre élhetett saját személyes örömeinek. Itt újra párhuzamba vonnám szeretett kollegájával, id. dr. Sepsi Lajossal.
Sepsi dr. a nagyenyedi Bethlen Gábor kollégium végzettje volt, Takács dr. a temesvári missziós kollégiumé. Közös szépirodalmi alkotások, a klasszikus zene szeretete jellemezte kulturális igényeiket. Kedvenc író: Wass Albert.
Takács dr. szép hangú volt, szeretett jó társaságba járni, jót mulatni és még jobbat nótázni. S ehhez társult egy atléta termetű külső a súlyemelés és súlydobás művelésének következménye volt kisportolt fizikuma, elegáns öltözete a nap minden órájában s egy építő jellegű humor, amely sokszor nehéz műtétek után gyakran javított az elkövetett hibákon vagy bátorították a személyzetet.
S hogy voltak botlásai? Én nem tudok róluk.


 Szekeres Adél

Hamarosan folytatjuk.
A cikksorozat részei: 1. rész | 2. rész | 3. rész | 4. rész | 5 rész

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése