A marosludasi kórház sebészeti
osztályán
A Kecén eltöltött 7 év praxisa nagy
segítséget jelentett Takács doktor új munkahelyén. A diagnózisok
megállapításában, a sürgősségi beavatkozásokban sokszor hasznát vette körorvosi
ismereteinek, tapasztalatainak.
Először a Poliklinika (Policlinicii) utcában
kaptak egy kétszobás összkomfortos lakást, majd a Fenyő (Bradului) utcában egy
4 szobást. Mennyország volt itt a kecei körülményekhez képest. Kocsijukat
eladták, bútort vásároltak, kellemes otthont teremtettek.
Felesége, az akkori Gumiabroncsgyár egyik
könyvelői állását kapta meg. Kecén fél normával a Néptanácsnál és az Iskolánál
dolgozott. Talpraesett, ügyes asszony volt, aki ha kellett férjének segített az
orvosi beavatkozásban, ha kellett ajtót és ablakot festett az új rendelőben, s
udvarán sok csirke, réce, liba, disznó verte fel a környék csendjét. Akkor jo
áron lehetett eladni a gyéresi piacon. Ebből került ki pénzük az első kocsira,
ami életszükséglet volt számukra abban az időben.
Milyen volt az új munkahely? Takács doktor részére aki szíve mélyén
sebész szeretett volna lenni, szakmai vágyainak beteljesedése volt. Egy lelkes
sebészcsoport tagjai voltak munkatársai. Az osztályvezető szakorvos Dr. Sepsi
Lajos volt, s mellette Dr. Tóth Ferenc, Dr. Zsobori Edit, Dr. Pop Zaharie és
egyetlen altató reanimátor, Dr. Takács Tibor László.
S a személyzet egy kitűnő munkaközösség
asszisztensek, ápolok, s egy fegyelmezett takarító személyzetet. Nemcsak a korháznál,
de a környéken is híres volt a Sebészet munkaközössége emberi magatartásáról,
szakmai felkészültségéről, a betegek iránti segítőkészségről. Gyakran találtunk
ebben a közösségben praktizáló egyetemistákat, akikre később, mint szakorvosok
gyakran emlegették a Sebészeten tanultakat.
Különösen megemlíteném Dr. Chisu Iov Ionel belgyógyászt,
aki később Takács doktor kedvence volt. A doktor úr, a később adódó problémáit
először volt tanítványára bízta, s csak később a marosvásárhelyi orvosokra.
S aki szívéhez már-már gyerekkorától közel
állt, ifjú Dr. Sepsi Lajos, a nagyenyedi kórház Sebészetének osztályvezető
főorvosa. Büszkén vallotta később, az akkor még fiatal orvos, hogy bukaresti
sebészeti szakosítása alkalmával, a ludasi Sebészeten tanultaknak is
köszönhetően olyan szakmai felkészültségre tett szert, hogy pár hónap
alkalmazkodás után ügyeleti szolgálatra alkalmazták a Dr. I.
Cantacuzino sebészeti klinikán.
Id. Sepsi dr. és Takács dr. barátsága, egymás
iránti kölcsönös tisztelete, a beteg iránti odaadás, segítőkészség, egész
életüket végigkísérő viszonya, egy olyan szakmai kettős kialakulását vonta maga
után, amely még ma is csodálatra méltó.
Dr. Takács Tibor L., mint a ludasi korház
első képzett aneszteziológus reanimátora lassan nélkülözhetetlenné vált a
kórház több osztályán. Sokszor éjjelt nappalt egybetéve hol a Sebészeten hol a
Szülészeten vagy Nőgyógyászaton volt jelen, diagnózisokban adott tanácsot,
beavatkozásokban segített a saját szakmáján kívül. Nagyon értett ahhoz, hogy
betegeibe lelket öntsön, bátorítsa őket. A néhai Dr. Nagy Zoltán vallotta, hogy
ő maga és felesége is betegei voltak műtét kapcsán, s bár nyugdíjas volt dr.
Takács, mégis megkérték:” Tibor, légy te is ott a műtét alatt”, amit ő tiszta szívből
teljesített.
Nagyon sokszor hallották bátorító szavait műtét
előtt álló betegei: „Ne féljen, én a fejénél állok, s vigyázok magára. Nem fog
fájni!”
Megszervezte a sürgősségi beteg ellátást a helyszínen,
szállítás közben majd véglegesen, az osztályokon. Tanította a középkádereket, sofőröket,
kisegítő személyzetet, tökéletesítette állandó jelleggel a sürgőségi ellátást.
Új sebészorvosok kerülnek a szekcióra: Dr.
Barbărosie Alexandru és Dr.
Maior Ioan, valamint időlegesen besegítő orvosok más helyiségekből.
Mindig egy segítő kész kollegát kaptak személyében, nemcsak szakmai
szempontból, hanem a mindennapi megélhetési problémákban is. Szívesen együttműködött
a környék körorvosaival, mint Dr. Pál Sármásról, vagy Dr. Maier, Mezőzáhról.
Tapasztalatait tudományos dolgozatokban is
feltárta. Egyetemi kurzusokban, tanácskozásokon, szakmai konferenciákon vett
részt, Magyarországon, Temesváron, Bukarestben,
Görögországi meghívásnak nem tett eleget. Kedvenc témái a
hasnyálmirigy-gyulladás, az égési sebek gyógyítása, diagnózis megállapítás közúti
balesetekkor. Soha nem tért nyugovóra addig, amíg problémás betegeit meg nem
látogatta. Áldozatember volt, a betegei sorsát, szívbeteg édesanyját illetően.
Saját egészségi problémáit illetően?
Szívbetegsége örökletes volt. Kezelték. Műtötték.
Nem sok fontosságot tulajdonított nekik. Nyugdíjazása után is (1990) bejárt,
kollegái bátran vállalták utasításait, mert jól kidolgozott gyógyítási
módszerei voltak, mindig biztonságot jelentettek, mindig számítani lehetett
véleményére.
2005-től végleg nyugdíjas lett. S végre
élhetett saját személyes örömeinek. Itt újra párhuzamba vonnám szeretett
kollegájával, id. dr. Sepsi Lajossal.
Sepsi dr. a nagyenyedi Bethlen Gábor
kollégium végzettje volt, Takács dr. a temesvári missziós kollégiumé. Közös
szépirodalmi alkotások, a klasszikus zene szeretete jellemezte kulturális
igényeiket. Kedvenc író: Wass Albert.
Takács dr. szép hangú volt, szeretett jó
társaságba járni, jót mulatni és még jobbat nótázni. S ehhez társult egy atléta
termetű külső a súlyemelés és súlydobás művelésének következménye volt
kisportolt fizikuma, elegáns öltözete a nap minden órájában s egy építő jellegű
humor, amely sokszor nehéz műtétek után gyakran javított az elkövetett hibákon
vagy bátorították a személyzetet.
S hogy voltak botlásai? Én nem tudok róluk.
Szekeres Adél
Hamarosan folytatjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése